Hát sorry.
Nem gondoltam, hogy ezt a blogot valaha olvassa majd más is.:D Azt hittem, egyedül posztolgatok majd magamnak, a magam kedvére. xD
Jólesik, de az a baj, hogy folytonos küzdelmeim elbuktak, és még mindig ugyanugy füstölök, mint eddig.
Azért indítottam el ezt a blogot amugy, hogy leírjam azt, amit mások nem értenek meg bennem.
Ha elmondtam valakinek, miért esik jól nekem a dohányzás, mindig ítélkezett és rákérdezett, hogy "de miért ez, miért az, hát te hülye vagy" stb.
De megígérem, visszatérek, ha megint belekezdek a leszokásba. Most nem megy. A szándék megvan, de nem megy. Nem tudom letenni. De él a remény bennem, és tudom, hogy egy nap fel fogok kelni az ágyból, mondán, hogy : Igen, nem kérek több cigit. És nem is fogok. Soha többé.
Amúgy nem járok messze a leszokástól.
Napi 4 szálat kellene elhagynom. :)
1 komment
Amúgy általánosságban igaz, hogy ha valaki megpróbál leszokni a dohányzásról, valami másra kezd átszokni.
Van, akinek a süti, a szénsavas üdítők, a pia, vagy akármi más az.
Nekem a sültkrumpli.
Egyre többször érzem, hogy meghalnék egy marék sültkrumpliért.
És ezt vidáman fogyasztom is, no persze mértékkel.
Mert közben amugy fogyókúrába is fogtam, és márc sak egyetlen kiló kell, hogy elérjem a normális súlytartományom felső határát. Hurrá. :)
De emellett néha benyomok egy-egy adag sültkrumplit. Cigicsillapító, mondhatni. Olyankor tényleg nem kívánom.
Érdekes. :D
Szólj hozzá!
Az első napom tegnap volt.
Hát de az az igazsághoz tartozik, hogy mostanában szépen lecsökkentettem az adagomat napi félre. Kétnaponta hozzányúltam egy szálhoz.
Régebben elszívtam napi 20at is, bár akkor már tényleg inkább marionettbábunak éreztem magam, mint embernek.:D Csökkentettem az adagot.
Általánosságban ezután napi 8-10 simán elment. Aztán amikor úgy éreztem ismét készen állok, megint csökkentettem. Napi 5.
Na ez nehéz volt, jól be kellett osztani, hogy mikor kell és mikor mégsem. Volt, hogy csak feleket szívtam.
Most elérkeztem a felismeréshez: múltkor nem volt nálam egy darab sem. Nagyon ideges voltam, mert felhúztak.
Csak a cigire tudtam gondolni. KELL EGY SZÁL! Szinte ordított az agyam. És nem volt. Szép lassan végülis lehiggadtam. Ugye hát ha nem tud az ember micsinálni...:D Ahhoz meg túl öntelt vagyok, hogy odamenjek valakihez kunyerálni...Nem vagyok én csóró, basszus.
Tehát a felismerés: Cigi nélkül is elmúlik az agygörcsöm. Hurray. Rájöttem.
Tegnap egy szálat sem szívtam el. Tegnapelőtt igen, de valahogy nem esett jól. Utálom, hogy köhögök, meg amikor beszívom egy kicsit viszket elsőre az állam. Lehet hogy ez az én egyéni hülyeségem, de mindig ez van, és zavar.:)
Tehát tegnap. Esti iskolába járok, és nem szeretek idegenek társaságában lenni, márpedig nem igazán ismerem az osztálytársaimat. Megint csak bőgtem, mint egy kisgyerek. Beültem a wc-be és csendesen sírdogáltam vagy fél órát. Nagyon gáz. De túléltem. Pár hete még minden óra után elszívtam egy cigit, hogy kieresszem a fáradt gőzt. Most nem. Most teát "szopogattam" kortyonként. Első nap pipa. :D
Szólj hozzá!
Mindenhova kell egy sablon bevezető. Kezdjük azzal, hogy női blogoló vagyok.
Ez a "szokj le"- dolog a cigiről szól. Sose drogoztam, és sosem ittam függőség szerűen, de kitudja, kinek segít még. (Ha segít). Ja és hogy félreértések ne essenek, a drogot még ki sem próbáltam. Egyiket sem.
Sokszor próbálkoztam már a leszokással. Vannak mindenféle gagyi módszerek, de ha nem tudsz magadon uralkodni, ha elfog a rohadt ösztön, hogy KELLKELLKELL MERT... De rá kell jönnünk, hogy mert miért? Ilyen gyengék vagyunk?
Most húzzanak a nemdohányosok a jó búsba, nincs szükség az ő véleményükre, köszönöm. Nem kellenek a rohadt előítéletek, mert a dohányzás nem bűn, mindenki úgy cseszi szét magát, ahogy akarja, de idővel rá kell döbbennünk, hogy: Na de mi lesz az életemmel? Ott a család, a barátok, ott van mindenki, és ezt csak úgy eldobnánk magunktól. Csak azért, hogy párszor nyugodtabbnak érezzük magunkat.
Én speciel az érzelmeim elől menekülök folyton. jó, persze, akkor is rágyújtok, amikor ott vannak a haverok és megkínálnak egy szállal, vagy nem akarok "kilógni a sorból", hogy kimegyünk rágyújtani, és mindenki rágyújt, csak én nem.
Ha nem dohányzok és szar a kedvem, csak sírok, mint egy kisgyerek, ez így volt, mielőtt elkezdtem volna. Ha túl sok rossz történik velem, akkor megesik, és nem vagyok már annyira taknyos tini, hogy ezt bárki is elnézze. Nemrég érkeztem igaz a felnőtt korba, de hát elég gagyi, ha elbőgöm magam az utcán.
A másik meg a fékezhetetlen dühöm- ha ideges vagyok, olyanokat is megbántok, akiket nem akarok, és ezt utálom. Amikor kimondom, abban a pillanatban megbánom, de olyankor sokszor már nincs bocsánat.
Ezért dohányzom. Hogy ha elszívom azt a szálat, utána mosolygok, mint egy báb, igaz, lehet belül szarul érzem magam, de nem sírok, nem őrjöngök. Nyugtató.